Csoportos küldés programozása

A csoportos küldés programozása a Windows Socketsen keresztül engedélyezett. A Windows Sockets lehetővé teszi az IPv6 Multicast Listener Discovery (MLD) 1-es (MLDv1) és 2-es (MLDv2) verzióit, valamint az Internet Group Management Protocol (IGMP) 2-es (IGMPv2) és 3-es (IGMPv3) verzióit socket opciók vagy IOCTL-ek használatával. Ez a szakasz a Windows implementációját ismerteti, ismerteti, hogyan engedélyezheti a csoportos küldésű programozást a Windows Sockets használatával, és programozási mintákat biztosít a használat szemléltetéséhez.

Az IGMP második verziója (a továbbiakban IGMPv2) lehetővé teszi, hogy a gazdagépek egy adott hálózati interfészen csatlakozzanak és hagyják el az IPv4 multicast cím által azonosított multicast csoportokat. A Windows-szoftvercsatornák lehetővé teszik az alkalmazások számára, hogy bizonyos szoftvercsatornákon csatlakozzanak és ott hagyják ezeket a csoportokat. Az IGMPv2 hátránya azonban az, hogy az IGMPv2 csoporthoz csatlakoztatott bármely IPv4-forráscím továbbítható az összes tagnak, ami potenciálisan elárasztja a csoportot, és használhatatlanná teszi az elsődleges forrást igénylő átvitelekhez, például egy internetes rádióállomáshoz. Az IGMPv2-vel az a probléma, hogy nem lehet szelektíven kiválasztani egyetlen IPv4-forráscímet (vagy akár néhány forrást), és nem tudja letiltani a feladókat (például a hibás műsorszolgáltatókat vagy a szolgáltatásmegtagadási elkövetőket) egy adott csoportos küldési csoport esetében. Az IGMPv3 kezeli ezeket a hiányosságokat.

A Windows Sockets és az IGMPv3 használatával az alkalmazások kiválaszthatnak egy adott csoportos küldésű IPv4-forráscímet és csoportos küldési csoportpárt. Emellett a Windows Sockets lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy szelektíven engedélyezzenek további műsorszolgáltatókat egy adott forrás/csoport párban, vagy lehetővé teszik, hogy az alkalmazások letilthassanak bizonyos műsorszolgáltatókat. Az IGMPv3 támogatott Windows Vista és újabb rendszereken.

Az IPv6-on az MLD első verziója( más néven MLDv1) nagyon hasonlít az IGMPv2-hez, és ugyanazok a korlátozások vonatkoznak rá. Az MLDv1 lehetővé teszi, hogy a gazdagépek csatlakozzanak és kilépjenek a csoportokból, amelyek IPv6 csoportos küldési cím alapján vannak azonosítva egy adott hálózati interfészen. A Windows-szoftvercsatornák lehetővé teszik az alkalmazások számára, hogy bizonyos szoftvercsatornákon csatlakozzanak és ott hagyják ezeket a csoportokat. Az MLDv1 csoporthoz csatlakoztatott IPv6-forráscímek azonban továbbíthatók az összes tagnak, ami potenciálisan elárasztja a csoportot, és használhatatlanná teszi az elsődleges forrást igénylő átvitelekhez. Az MLDv1-zel az a probléma, hogy nem lehet szelektíven kiválasztani egyetlen IPv6-forráscímet (vagy akár néhány forrást), és nem tudja letiltani a feladókat (például a hibás műsorszolgáltatókat vagy a szolgáltatásmegtagadási elkövetőket) egy adott csoportos küldési csoport esetében. Az MLDv2 kezeli ezeket a hiányosságokat.

A Windows Sockets és az MLDv2 használatával az alkalmazások kiválaszthatnak egy adott csoportos küldésű IPv6-forráscímet és csoportos küldési csoportpárt. Emellett a Windows Sockets lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy szelektíven engedélyezzenek további műsorszolgáltatókat egy adott forrás/csoport párban, vagy lehetővé teszik, hogy az alkalmazások letilthassanak bizonyos műsorszolgáltatókat. Az MLDv2 Windows Vista és újabb rendszereken támogatott.

Az alkalmazásprogramozók kétféleképpen fejleszthetnek csoportos küldésű alkalmazásokat a Windowsban. Az első megközelítés változásalapú; a multicast források socket opciók használatával lesznek hozzáadva vagy eltávolítva, még az átvitel során is, amennyiben szükséges. A második megközelítés végső állapotalapú; A forráscímek és a belefoglalt/kizárt címek IOCTL-vel vannak megadva. Minden megközelítés érvényes csoportos küldési gyakorlat, de a fejlesztők a szoftvercsatorna-beállításokat és a változásalapú megközelítést intuitívabbnak és rugalmasabbnak találhatják.

Ez a szakasz a következő oldalakat tartalmazza: