Megosztás a következőn keresztül:

WinHTTP AutoProxy-támogatás

  • Cikk

A proxybeállítások konfigurálásának megkönnyítése érdekében a WinHTTP 5.1 implementálja a webproxy auto-discovery (WPAD) protokollt, más néven autoproxyt.

Az AutoProxy áttekintése

A WinHTTP-t HTTP-kérelmek küldéséhez használó alkalmazásoknak és összetevőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a proxykonfiguráció megfelelően legyen beállítva. Ha az ügyfél nem rendelkezik közvetlen internetkapcsolattal, a HTTP-kéréseket általában olyan webproxy-kiszolgálón keresztül kell elküldeni, amely az ügyfél helyi hálózatát az internethez csatlakoztatja (például gyakran ez a helyzet a vállalati lan-on futó webügyfelek esetében). Kiszolgálóalapú alkalmazások esetén a proxykonfigurációt általában a kiszolgáló rendszergazdája kezeli a WinHTTP ProxyCfg.exe segédprogrammal. A kiszolgáló rendszergazdája előre ismeri a proxykiszolgáló nevét, és ProxyCfg.exe használatával rögzíti ezt a beállítást a beállításjegyzékben, ahol a WinHTTP megkeresheti. Problémát jelent azonban, ha az asztali ügyfél végfelhasználóinak manuálisan kell konfigurálnia a WinHTTP-proxybeállításokat. Előfordulhat, hogy a végfelhasználó nem ismeri a proxykiszolgáló nevét; a végfelhasználónak a ProxyCfg.exe segédprogram futtatására való megkövetelése támogatási teher lehet a szervezet számára. A jó felhasználói élmény érdekében a webes ügyfélalkalmazásnak felhasználói beavatkozás nélkül kell meghatároznia a proxykonfigurációt.

A WinHTTP-alapú alkalmazások proxybeállításainak konfigurálásának megkönnyítése érdekében a WinHTTP most implementálja a webproxy auto-discovery (WPAD) protokollt, amelyet gyakran autoproxynéven is ismertek. Ez ugyanaz a protokoll, amelyet a webböngészők implementálnak, hogy automatikusan felfedezzék a proxykonfigurációt anélkül, hogy a végfelhasználóknak manuálisan kellene megadniuk a proxykiszolgálót. Ez a funkció a WinHTTP 5.1-es verziójától kezdve érhető el a Windows 2000 Service Pack 3, a Windows XP Service Pack 1 és a Windows Server 2003 rendszerben. Vegye figyelembe, hogy bár a Microsoft Internet Explorer és a Microsoft WinHTTP is támogatja a WPAD-et, a specifikáció soha nem haladta meg az "Internet-Piszkozat" szakaszt, és 2001 májusában lejárt.

A WPAD protokoll a következőképpen működik:

  1. A DHCP- és/vagy DNS-hálózati protokollok használatával a proxy automatikus konfigurációs (PAC) fájlJÁNAK URL-címe felderítve lesz. Az URL egy PAC-fájlt azonosít az ügyfél helyi hálózatán. A WinHTTP csak a "http:" és a "https:" PAC URL-címeket támogatja; például nem támogatja a "fájl:" URL-címeket.

  2. A PAC-fájl le lesz töltve, és opcionálisan gyorsítótárazva lesz az ügyfél számítógépén. A PAC-fájl egy végrehajtható szkript, amely létrehoz egy vagy több proxykiszolgáló listáját egy cél gazdagépnévvel és URL-címvel. A WinHTTP csak ECMAScript-alapú PAC-fájlokat támogat.

  3. Minden HTTP-kérésnél a PAC-szkriptkód végrehajtása történik, paraméterekként átadva a HTTP-kérés állomásnevét és URL-címét. A WinHTTP elvárja, hogy a PAC-szkript kódja tartalmazzon egy FindProxyForURLnevű függvényt az alábbi formában:

  4. FindProxyForURL( url, host );

    Ez a függvény egy vagy több proxykiszolgáló listáját számítja ki, amelyeket a HTTP-ügyfél használhat a kérés továbbításához. Ha a PAC-szkript azt állapítja meg, hogy a HTTP-ügyfél közvetlenül, proxykiszolgáló használata nélkül érheti el a célkiszolgálót, ezt egy speciális visszatérési értékkel jelzi.

AutoProxy-témakörök