Az IDL- és ACF-fájlok
A Microsoft Interface Definition Language (MIDL) szintaxisa a C programozási nyelv szintaxisán alapul. Ha a MIDL jelen leírásában egy nyelvi fogalom nincs teljesen meghatározva, a kifejezés C-nyelvi definíciója hallgatólagos.
A MIDL-kialakítás két különálló fájlt határoz meg: az Interfészdefiníciós nyelv (IDL) fájlt és az alkalmazáskonfigurációs fájlt (ACF). Ezek a fájlok olyan attribútumokat tartalmaznak, amelyek a távoli eljáráshívást (RPC) kezelő C-nyelvi csonkfájlok létrehozását irányítják. Az IDL-fájl az ügyfél és a kiszolgálói programok közötti felület leírását tartalmazza. Az RPC-alkalmazások az ACF-fájl használatával írják le az interfész azon jellemzőit, amelyek az adott operációs környezetet alkotó hardverre és operációs rendszerre vonatkoznak. Ezeknek az információknak a két fájlra való felosztásának célja, hogy a szoftverfelületet elkülönítse azoktól a jellemzőktől, amelyek csak az operációs környezetet érintik.
Az IDL-fájl egy hálózati szerződést határoz meg az ügyfél és a kiszolgáló között, vagyis az IDL-fájl határozza meg, hogy mi legyen továbbítva az ügyfél és a kiszolgáló között. Ha ezeket az információkat az operációs környezet adataitól eltérően tartja, az IDL-fájl más környezetekbe is hordozhatóvá válik. Az IDL-fájl két részből áll: egy felületfejlécből és egy felülettörzsből.
Az ACF olyan attribútumokat határoz meg, amelyek a hálózati szerződés helyett csak a helyi teljesítményt befolyásolják. A Microsoft RPC lehetővé teszi, hogy egyetlen IDL-fájlban egyesítse az ACF és az IDL attribútumokat. Egyetlen IDL-fájlban (és annak ACF-jében) több illesztőt is kombinálhat.
Ez a szakasz az IDL- és ACF-fájlokban megadott attribútumokat foglalja össze. Célja, hogy csak áttekintést nyújtson. További információ: MIDL nyelvi referencia, valamint a MIDL Command-Line referencia. Az ebben a szakaszban található vitafórum a következő témakörökben található: